Kedves Fesztiválozók!

Idén ünnepeljük a fesztivál 15. kiadását, ami különleges mérföldkő a ZSIFI életében, és számomra is nagy öröm, hogy ezt a jubileumot együtt ünnepelhetjük.
Van, amikor egy film egyszerűen csak elmesél egy történetet. És van, amikor olyan kérdéseket tesz fel, amelyekről nehéz beszélni, de talán éppen ezért kell.
A ZSIFI nemcsak egy fesztivál, hanem egy olyan találkozási pont, ahol filmeken keresztül beszélhetünk arról, kik vagyunk, hogyan látjuk egymást, és hogyan próbálunk eligazodni egy egyre összetettebb világban.
Az elmúlt időszakban különösen fontossá vált, hogy legyenek olyan terek, ahol nem kell minden kérdésre ugyanazt a választ adnunk. Ahol lehet kérdezni, kételkedni, vitatkozni, nevetni és akár egyet nem érteni is. Ahol a különböző tapasztalatok nem feltétlenül választanak el bennünket, hanem párbeszédet indíthatnak el.
Az idei ZSIFI filmjei sokféle történetet hoznak: személyes és közösségi történeteket, múltbeli és jelenlegi tapasztalatokat, könnyed és nehéz témákat. Vannak filmek, amelyek közelebb visznek bennünket saját közösségünkhöz, és vannak, amelyek arra késztetnek, hogy azon kívülre tekintsünk.
Arra hívunk benneteket, hogy ne csak megnézzétek ezeket a filmeket, hanem beszélgessetek is róluk. Vigyétek magatokkal a kérdéseiket, és ha lehet, adjátok tovább őket.
Mert talán éppen ez a filmfesztivál egyik legfontosabb feladata: hogy néhány órára egy helyre hozzon bennünket, és lehetőséget adjon arra, hogy ugyanazt a történetet együtt nézzük, még akkor is, ha utána nem ugyanazt gondoljuk róla.
Jó filmeket, jó találkozásokat és valódi beszélgetéseket kívánok az idei ZSIFI minden nézőjének! Találkozzunk a Puskinban!